2010. november 27., szombat

Anjaana Anjaani

Az Anjaana Anjaani egy elég friss 2010-es Bollywoodi film.Kellemesen romantikus, humorral fűszerezve és némi drámával. Persze vannak dolgok amikbe bele kötöttem, de én már csak ilyen vagyok.

A film férfi főszereplője Ranbir Kapoor azaz Akash, aki egy rossz befektetés miatt mindenét elveszítette és úgy dönt öngyilkos lesz és leugrik egy hídról. Ám a hídon már csücsül egy részeg és szintél öngyilkosságra készülő lány, Kiara akit a gyönyörű Priyanka Chopra játszik. A lány nem akarja elbeszélni a férfit, hogy leugorjon, sőt ötleteket ad h könnyebb. Aztán mikor odáig jutnak, hogy 3-ra leugranak megjelenik a rendőrség és meghiúsulnak a terveik. Miközben elhagyják a hidat Akash egy kocsi elé ugrik, a lány pedig ismét leakar ugrani de elbénázza és beveri a fejét. A kórházban ébrednek, és az onnan való szökés közben ismét találkoznak. Megbeszélik, hogy ismét próbálkoznak az öngyilkossága, de majd együtt, hogy minden simán menjen. Hát semmi sem megy simán, nem sikerül meghalniuk Kiara itt ráébred, hogy ez biztos egy jel és nekik valójában december 31.-én éjfélkor kell meghalniuk együtt, addig pedig csak elütik az időt, hisz az már csak 20 nap. Így minden nap teljesítik a másik egy utolsó-utolsó kívánságát, amire éppen vágyik vagy még sosem tett meg az életében.

Útközben persze kiderül, hogy Kiarának mi az oka, az öngyilkosságra. Gyerek kora óta ugyanabba a srácba volt szerelemes, jó barátok voltak a legjobbak, össze is akartak házasodni ám de kiderül, hogy a srác megcsalta. Persze szétmennek és Kiara 3éve folyamatosan próbál öngyilkos lenni. Személy szerint úgy gondolom, hogy ez egy elég szar indok az öngyilkosságra. 

Ez például kifejezeten nem tetszet a filmben. A másik ami még nagyon szúrta a szememet az, hogy Amerikában játszódik az egész. Lehet én vagyok túl kötekedő, de mennyi az esélye, hogy New Yorkban mikor leakarsz ugrani egy hídról pont összetalálkozol egy másik Indiaival, aki ugyanúgy öngyilkos akar lenni. Szerintem nem sok. De félre ne értsetek a film ettől függetlenül nagyon jó.

Természetesen a film végére egymásba szeretnek és inkább összeházasodnak, mint hogy megöljék magukat.
Tényleg egy kellemes 2 és félórás esti kikapcsolódás. A zene egész jó, fiatalos, és Vishal- Shekhar nevéhez fűzhetjük. A rendezésért pedig Siddharth Anandot dicsérhetjük. Az ő rendezésének gyümölcse például a Bachna Ae Haseeno is, ami személy szerint az egyik kedvenc romantikus BW filmem.


Előzetest ide kattintva nézhettek.

2010. november 24., szerda

Delhi 6

Ezt a filmet most tavasszal láttam. Egy kellemes romantikus filmet vártam, de teljesen mást kaptam. Ha azt mondanánk csalódtam, hát csak és kizárólag pozitív csalódásnak nevezném.

A filmben egy Amerikában élő családot ismerhetünk meg, ahol a nagymamának agydaganata van. Utolsó kérése a fiától, hogy hadd menjen vissza Indiába meghalni. A fia ezt visszautasítja, mert egy régebbi családi veszekedés miatt megfogadta, hogy soha többé nem megy vissza. Az unokája, Roshan viszont felajánlja, hogy elkíséri. Ő Amerikában született és sosem járt még Indiában. 

Mikor megérkeznek egy hírre lesz figyelmes, ami szerint egy Fekete Majomember ijesztgeti, és támad rá éjszakánként az emberekre Delhiben. Jót mosolyog a híren, azt hiszi vicc, de a lakosok teljesen komolyan veszik és félnek. Mikor megérkeznek a Delhi 6 nevű negyedbe, ahol régen élt a családja, akkor meglepetésként éri, hogy mennyi rokona és barátja van a nagyanyának. Őt is mindenki családtagként fogadja, mindenkinek a barátja és mindenki szertettel üdvözli. Itt békességben élnek egymás mellet a hinduk és a muszlimok. 

A Fekete majomember egyre többet szerepel a hírekben, egyre több szemtanú bizonyítja, hogy látták a láthatatlan majomembert, akinek a mellkasán égők világítanak, rugók vannak a lábaiban, és terepjárót vezet. A dolgok ott fajulnak el, mikor az egyik muszlim boltját kirabolják, aki egy hindu istenhez imádkozik. A hinduk azt mondják, a majomember valójában egy muszlim terrorista. A Muszlimok tagadják és a két fél egymásnak esik. Ekkor jön Roshan, aki beöltözik majomembernek, hogy ne egymásnak essenek, hanem őt üldözzék. Viszont elkapják és félholtra verik, miközben látják, hogy ő az. Az egyik „barátja” még bele is lő egyet. Akit a filmben végig bolondnak tartottak és lenézték, ő mondta meg a tanulságot, az ő szavai miatt ébredtek rá, hogy mit tettek. 

A film arról szól, hogy mennyire határtalan az emberi butaság és hiszékenység. Továbbá szó van benne még politikáról, korrupcióról, családi viszonyokról, a kasztrendszerről és a hindu-muszlim ellentétről. A film szinte minden érzékeny témát érint, és mindazt Roshan szemén keresztül, akit már Amerikában neveltek fel és rengeteg dolgot, tettet nem ért. A filmben természetesen van romantikus szál is, de annyira nem erőteljes, hogy nagyobb figyelmet érdemeljen. A film vége Happy End lesz. Roshan túléli, szerelme viszontszereti, és mindenki le tudja vonni a tanulságot. A végén mondanak még egy bölcsességet, amit szeretnék kiemelni: „A fekete majom, vagy valami hasonló mindannyiunkban benne van. Amikor haragot és gyűlöletet lát, a majom megerősödik. De egymást öljük meg a bennünk lévő majom elpusztítása helyett.”        
 


A főszerepben Abhishek Bachchan-t és Sonam Kapoor-t láthatjuk. Utóbbit Magyarországon az HBO-n vetített Örök szerelemben láthatjuk. De ha rám hallgatok nem nézitek meg, mert ezeket a filmeket nem érdemes szinkronnal nézni. Főleg, hogy az eredeti címén Saawariya egy elégé nehezen nézhető film és sok türelmet igényel.

A zenét A. R. Rahman szolgáltatta. Az albumról pedig kikerült a legkedvencebb számom, a Delhi 6. Ide kattintva meg is hallgathatjátok.



2010. november 23., kedd

Miről is van itt szó?

Tegnap csak így bum-bele-bum kezdtem el írni az első bejegyzést. Majd úgy döntöttem, hogy ma kicsit felvázolom mi is ez az egész valójában.

A saját környezetemben tapasztalom, hogy elég kevesen tudják miről beszélek mikor azt mondom Bollywood. Indiában a filmgyártás fellegvára, nevét Bombay (ma már Mumbai) és Hollywood összekovácsolásából kapta. Kevesen tudják, de Indiában gyártják a legtöbb filmet évente, de ezeknek csupán 20%-a bollywoodi. 

Én személy szerint hatalmas Bollywood rajongó vagyok 14 éves korom óta. Az első film, amit láttam, a Lagaan teljesen véletlenül került a kezembe. Ezzel a filmmel nem csak Indiát szerettem meg, hanem lett kedvenc színészem (Aamir Khan), és zeneszerzőm (A.R. Rahman) is. Most, hogy sokkal több filmet is láttam, elismerem, ahhoz képest, hogy Oscar-díjra jelölték a Lagaant, láttam már jobbat is. 

Egy bollywoodi filmhez nem szabad úgy hozzáállni, mint egy Hollywoodihoz. Itt egy film normálisan 3 óra hosszú, és teljesen megszokott, hogy félóránként dalra fakadnak, és táncra perdülnek. Eddig három olyan filmet láttam, ahol nem táncoltak és énekeltek, de ez valószínűleg a film komoly hangvétele miatt volt (Taare Zameen Par, Rang de Basanti, Dev. D), és egy olyat, ahol a komoly hangvételt röhejesé tette a tánc és az ének (Ghajini).

A filmjeik nagy része a szerelemről szól. Bár ezen kívül nagyon sokat foglalkoznak még a családok belső viszonyával. Ahogy a régi konzervatívabb világ találkozik az új nyugat hatására megváltozott világgal. Indiában szokás a megszervezett házasság, ahol házasság közvetítők segítségével találják meg a jövendőbelijét a gyermeküknek. A filmek ezzel a témával is sokat foglalkoznak, és általában ugyan az a vége. Az így kiszemelt pár valójában a lelki társuk és igaz szerelem szövődik kettőjük között.

Továbbá vannak történelmi filmjeik is, de itt is általában inkább a romantikus szál van kiemelve. Ezek mindig nagyszabású produkciók. India legjobb színészeit sorakoztatják fel, a legjobb zeneszerzőket kérik fel, és hatalmas pénzösszegeket szánnak az egészre.

Az indiai színészek közül kiemelném Shahrukh Khant, aki eléggé ismert világszerte. Én személy szerint nem kedvelem, sőt a legirritálóbb színésznek tartom. Továbbá ott van még Amitabh Bachchan, és fia Abhishek Bachchan. Utóbbinak Aishwarya Rai a felesége, akiről szerintem már mindenki hallott. A személyes kedvencem a színészek közül Aamir Khan, aki nem csak színészkedik, hanem saját filmeket is gyárt. Legújabban pedig Ranbir Kapoor filmjeiért vagyok oda. A színésznők közül kiemelném Preity Zintát, aki egy rendkívül tehetséges színész, és aki meg merte tenni, hogy olyan művész filmben játsszon, ami nem a Bollywoodban megszokott álomvilágot mutatja be, hanem az Indiaiak által nem igazán kedvenc kategóriába tartozó, a valóságot bemutató filmben (Videsh). Továbbá nagy kedvenceim még Priyanka Chopra és Sonam Kapoor.



2010. november 22., hétfő

Dev. D

Bár nem ez a film a legfrissebb élményem mégis az elmúlt egy évben látott filmek közül ez volt az, amelyik annyira tetszet, hogy már másnap újra néztem.

Mielőtt bármit is írnék a tartalmáról meg kell említenem, hogy ez egy régebbi Bollywood-i filmnek a feldolgozása. A Devdas egy 2002-es SLB film Shahrukh Khan és Aishwarya Rai főszereplésével. Szerintem kifejezetten borzalmas és nézhetetlen. Ehhez képes elégé kultuszfilmnek számít és nem csak Indiában, hanem világszerte ismert. Nekem kétszer kellet neki ugranom mire végig bírtam nézni és elégé önkínzásként emlékszem rá vissza.

De inkább foglalkozzunk a feldolgozásával. A Dev. D egy 2009-es, Anurag Kashyap által rendezet remekmű. A főszerepben Dev (Abhay Deol) áll, akit az apja még fiatal korában Angliába küld tanulni. Dev felnőtt és hazatér Indiába, bár hazatérésének legfőbb indoka Paro.(Mahie Gill) Egy ideje már egymásba vannak habarodva és elégé intim chat beszélgetéseken vannak túl. Mikor találkoznak, szinte egyből egymásnak esnek, de megzavarják őket. Ez után még próbálkoznak egyszer-kétszer hogy „elmélyítsék” a kapcsolatukat, de sikertelenül. Majd Dev csúnya pletykát hal Paro-ról és emiatt szakít vele, aki pedig elkeseredettségében és dühében igent mond egy üzletember házassági ajánlatára. Dev persze teljesen összezuhan a hír hallatán és bánatát alkoholba és drogokba folytja. A lány esküvője után Delhibe utazik, kivesz egy szobát és egyre jobban belemerül a búfelejtésbe. Egy ilyen estén ismeri meg Lenit, alias Chandát (Kalki Koechlin), aki egy kurva. Leninek a története sem éppen kellemes. Fiatal iskolás lányként egy nála jóval idősebb srácal járt, aki felvette a telefonjával, majd felrakta a netre, ahogyan Leni örömet szerez neki a szájával. Persze a sajtó rákapott, a férfit elítélték, a boldog családi idill széteset. Végül Leni apja öngyilkos lesz, az anya kitagadja és a család őt tartja a gyilkosnak. Hátat fordítva a múltjának visszatér Delhibe és örömlánynak áll. A történet innentől még sokáig folytatódik és látjuk, ahogy Dev őrlődik az érzelmei közt, majd végül felismeri a valóságot.

A film amúgy szerintem nagyon jól van összerakva szerkezetileg és téma felépítésileg. Talán egy 10-15 perccel túl van húzva, de ettől függetlenül zseniális. A zenéjét a T-Series csinálta és meg kell mondanom, rendkívül el lett találva. Az albumról nagy kedvenc számom a Dhol Yaara Dhol. A filmet tényleg erő szeretettel ajánlom, bár a hazai videó tékákban és boltokban nem kapható, de had mondjak csak annyit az internet mindent megold.